Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Pripjaty

Az alapítástól a katasztrófáig

A város első tervei még 1969-ben készültek. Az építkezés 1970. február 4-én kezdődött meg a Kopacsitól északra fekvő, Szemihodi falu helyén kijelölt területen, gyakorlatilag ez a nap tekinthető egyúttal az alapítás dátumának is. Legelsőnek az erőműhöz legközelebb eső városrészek készültek el: az adminisztrációs épületek, az étkezde és a diákszálló. 1971 augusztusában kezdődött meg a közművesítés. A település 1972. április 14-én kapta nevét a közeli Pripjaty folyóról. Az első iskola 1972 decemberében nyitotta meg kapuit.A városi rangot 1979-ben kapta meg, 1985-ben már 47 500 fő lakott itt. Az utolsó tanácselnök Vlagyimir Volosko volt.

_________________________________________________________________________________________

A kitelepítés

1986. április 27-én, 36 órával az erőműben történt baleset után megkezdődött a lakosság evakuálása. Egy volt lakos elmondása szerint aznap Pripjatyban káosz és fejetlenség uralkodott. Az emberek semmit nem értettek, nem tudták miért mossák az utcákat, miért járkálnak a hadsereg emberei védőruhában, és alig egy órájuk volt a hivatalos rádióhír beolvasása után az összepakolásra. Nagyon kevesen voltak tisztában azzal, hogy mi történt és mi vár rájuk. Két és fél óra leforgása alatt a városba érkezett 1225 autóbusszal (nagy részüket a kijevi városi forgalomból hozták, de még Kárpátaljáról is érkezett két busz), 360 teherautóval, valamint a janovi vasútállomásra érkezett két, 1500 személyes vonatszerelvénnyel evakuálták a 49 360 főt, példásan megszervezett akció keretében. Reménykedvén a visszatérésben, a lakosságot a kitelepítésről úgy tájékoztatták, hogy ez csak ideiglenes megoldás, és pár napon belül visszatérhetnek. Ebből kifolyólag azt tanácsolták, hogy csak legfontosabb irataikat, pár napra való ruhát és élelmet vegyenek magukhoz. A bútorokat, a ruhák nagy részét, a gépjárművüket és a sugárszennyezetté vált háziállatokat nem vihették magukkal. (Állítólag a hátramaradt, később elvadult háziállatok lelövésével a környékbeli vadászokat bízták meg, akik április 29-ére végeztek is a munkával A tetemeket a szintén szennyezetté vált gépjárművekkel együtt temették el.)

A lakosok többségét autóbuszokkal Kijevbe, illetve onnan később az újonnan megalapított Szlavutics városába szállították, a visszatérésre azonban a mai napig nem volt lehetőség. Voltak, akik nem akarták elhagyni a várost: 20 emberre találtak rá, akik lakásukban bújtak el, és állítólag két idősebb nő a kitelepítés után több mint egy hónapon keresztül sikeresen rejtőzködött pripjatyi lakásában, mire megtalálták és kórházba szállították őket.

A csernobili atomerőműben bekövetkezett baleset következtében létrejött gamma-sugárzás mértéke 1986. április 26-27-én Pripjatyban, egyes források szerint megközelítőleg 0,4-1,5 röntgen (SI-mértékegységben: 4-15 milliSievert) volt óránként,[  más források viszont óránként 6-7 röntgenről tesznek említést, ez utóbbi az atomenergiaipari dolgozók megengedett maximális éves adagját is meghaladja, ami 5 röntgen (50 mSv). Az evakuálás napján forgatott legendás filmfelvételeket Mihail Nazarenko és V. Jevtusenko készítették. A szabadban forgatott anyag egy részét a KGB emberei elkobozták és megsemmisítették.

1986 szeptemberében a lakók egy gyors látogatás erejéig visszatérhettek, hogy kisebb, könnyen mozdítható tulajdontárgyaikat magukkal vihessék.

______________________________________________________________________________________

A kitelepítés utáni évek

1989-ben a lakásokat állagmegóvás végett még fűtötték, azonban 1990-re kikapcsolták a közműveket, csak a laboratóriumi méréseket végző dolgozók tartózkodtak a városban a hadseregen kívül.

1998-ban a még ott dolgozók is elhagyták a várost, az uszodát – az utolsó működő közintézményt – is végleg bezárták.

2003-ban Alekszandr Szirota (Ljubov Szirota fia) szervezésével elindult Pripjaty városának hivatalos honlapja, a pripyat.com, később pedig az addyour.name, a virtuális Pripjaty, amelynek segítségével minél több egykori lakost próbálnak megtalálni és egy közösségbe összegyűjteni. Ljubov Szirota (a pripjatyi művelődési ház igazgatónője, a Prometheus művésztársulat vezetője) a katasztrófa után 14 évvel, fia bátorítására tért vissza a városba egy látogatás erejéig, de lehangolta egykori lakásának látványa.Jelenleg ő is részt vesz az ott éltek felkutatásában.

2006 áprilisában a pripyat.com és a Литературна Украина c. újság szerkesztősége aláírásgyűjtésbe kezdett a város megmentésének érdekében.

_____________________________________________________________________________________

A város napjainkban

Mivel a kitelepítés után eltelt néhány év során nyilvánvalóvá vált, hogy Pripjatyban egyhamar nem folytatódhat az élet, így nem foglalkoztak a szovjet jelképek eltávolításával sem. A mai napig fellelhető a 15 emeletes házakon a szovjet címer, a villanyoszlopokon a sarló-kalapács motívum. Ugyan jó néhány feliratot már eltávolítottak vagy elloptak, de a szovjet himnuszból való idézet feliratot valamikor 1989 után leszerelték, de a betűi – elfektetve a tetőn – még megvannak. A kórházon is megtalálható a „Здоров'я народу – Багатство країни!” („A nép egészsége az ország kincse!”) jelmondat.

 

Az időjárás viszontagságai az elmúlt több mint két évtized folyamán az épületek állagát is jelentős mértékben rontották. A városban található körülbelül 13 500 lakás nagy részét szinte teljesen kifosztották, illetve szétverték: az ajtók tárva-nyitva, az ablakok betörve, a liftek leszakadva, a WC-k összetörve, a vakolat hullik, a tapéta mállik. A még ottmaradt nehezebben mozdítható tárgyak (bútorok, zongorák, tűzhelyek, kádak) is siralmas állapotban vannak. Szinte minden házban lehet egy-két könyvet, újságot találni a porban, vagy néhány fényképet, falinaptárt, de ennél több gyakorlatilag sehol sem maradt. Az óvodákban, iskolákban is még fellelhetők a játékok és a tanszerek. Az ott-lakók tulajdonának egy részét a hadsereg ásta el, másik részét fosztogatók vitték magukkal. Valamikor 1988 és 1990 között indulhatott meg a város lassú, de folyamatos kifosztása, ami a mai napig sem ért még véget. (1987 őszén még le voltak zárva a lakások.) Sok, a kitelepítés utáni beltéri fényképen lehet látni, hogy gázálarcok hevernek szanaszét: ezeket is fosztogatók hozták elő az épületek pincéiből avégett, hogy a bennük lévő ezüstből készült szűrőt kiszedhessék és értékesíthessék. Ez a jelenség sajnos szinte mindennapos: 2007 januárjában és 2008. október 31-én is sikerült lefülelni egy-egy teherautóval felszerelkezett radiátortolvaj bandát.

A térséget lassan visszahódítja a természet, az utakat, tereket benövik a fák, a mohatelepek. Némelyütt az épületeken belül is burjánzik a növényzet.

A katasztrófa utáni két évtized során a baleset következtében akut terhelést kapott állatok elpusztultak, a megmaradt állatokat részben elpusztították, részben szabadon maradva a természetes kiválasztódás végzett velük. Élet- és szaporodóképes állati mutációk, tartós genetikai torzulást szenvedett állatok statisztikailag kimutatható számban nincsenek. Épp ellenkezőleg, az ember eltűnése a város környékének biodiverzitását növelte.

Az időjárás miatt az épületek állapota gyors ütemben romlik, 2005-ben elsőként egy iskola omlott be részlegesen. Állagmegóvás hiányában, pár évtizeden belül az egész város erre a sorsra juthat.

A turisták, érdeklődők előtt csak az elmúlt években nyílt meg a Zóna, manapság a huzamosabb ott-tartózkodás is biztonságos. A külső 20 km-es rész egyes területein olyan alacsony a háttérsugárzás hogy akár életvitelszerűen is lehetne ott lakni, bár a belső, legszennyezettebb 10 km-es zóna fenntartása még hosszú távon indokolt.

A Pripjatyot is magába foglaló 30 km-es sugarú tiltott zónát is mind a mai napig a hadsereg őrzi, a város déli – és egyben egyetlen legális közúti – bejáratánál álló őrbódéban katonák teljesítenek szolgálatot, minden befelé és kifelé haladó járművet megállítanak ellenőrzés céljából, akárcsak a lelevi ellenőrzőpontnál.

Pripjaty és a Zóna területe főként a cézium, a stroncium, a plutónium és az amerícium radioizotópjaival szennyezett.

_______________________________________________________________________________________

Pripjaty kitelepítésére figyelmeztető rádióhír

Figyelem, figyelem!

 

Kedves Elvtársak! A népi küldöttek városi tanácsa közli, hogy a csernobili atomerőműben történt baleset miatt Pripjaty városában kedvezőtlen sugárzási viszonyok jöttek létre. A párt- és tanácsi szervekkel, valamint a katonai egységekkel megkezdtük a szükséges intézkedések foganatosítását. Azonban a lakosság, elsősorban a gyermekek biztonsága érdekében felmerült a város lakóinak a Kijevi terület településeire történő időleges kitelepítésének szükségessége. Ezért minden lakóházhoz ma, április huszonhetedikén, tizennégy óra nulla-nulla perctől kezdődően autóbuszok állnak ki rendőri közegek, illetve a városi [tanács] végrehajtó bizottság[a] képviselőinek kíséretével. Javasoljuk [személyi] irataik és feltétlen szükséges holmijaik magukkal vitelét, valamint [azt, hogy] gondoskodjanak megfelelő táplálékról. A vállalatok és intézmények vezetői, valamint a munkások meghatározott csoportja a városban maradnak a [város] normális működésének fenntartására. A kiürítés idejére minden lakóház rendőri őrizet alá kerül. Elvtársak, lakásaik átmeneti elhagyása idejére, kérjük, ne felejtsék el bezárni az ablakokat, kikapcsolni a villamos- és gázkészülékeket, elzárni a vízcsapokat. Kérjük, őrizzék meg nyugalmukat, a szervezettséget és a rendet az átmeneti kitelepítés végrehajtása során.

(Elhangzott 1986. április 27-én, 13 óra körül)